One Poem by Laszlo Aranyi (Frater Azmon) - Translated from Hungarian - English

 

From the Legendary of Masquerades 

                                              Note beneath a painting by James Ensor 

 

Fragile, earth-scented bones, coiling on cramp-twigs,

              an ipsilon-tongue probes
       for the strange humors of the disintegrating night.
(Snail-obules for the ferryman…
a harp-string on spider silk.)

Frater Ambrosius casts a noose
at the schismatic stretching neck, his spittle spraying:
“come on then, prick!”

Horse-eared Silenus, the jocular, perpetually staggering satyr,
       hiding behind masks and aliases,
was most recently driven out of Brussels,
where passers-by were howling, snarling wax-faces
       set upon us,
and nauseating whipped cream was the shit;
guards, “caretaker-types,” in times of deportation—
though they too are watched;
now and then a long-handled plastic grabber
plucks one of them out.

„Tunc fauce improba latro incitatus…”
Behold the demonic dialectic
       of active and passive constructions…
(The body writhes in chains.
       At the rope’s end it flails in all directions.)

The returnee relearns how to see and to be seen,
he wants to speak –

but what he has to say
no longer interests anyone. 

 

A Maskarák legendáriumából 

                                                                         Jegyzet James Ensor festménye alá 

 

Törékeny, földszagú csontok görcs ágain tekeredő

 

              ipszilon-nyelv kutat

 

       a széteső éj különös nedvei után.

(Csiga-obulusok a révésznek… Hárfahúr a pókfonál.)

Frater Ambrosius hurkot hajít

a szakadár nyúló nyakára, nyála fröccsen:

„na, gyerünk, pöcsös!”

A lófülű Szilénosz, a tréfás, állandóan tántorgó szatír,

              az álarcok és álnevek mögé bújó,

 

       legutóbb Brüsszelből űzték ki,

ahol a járókelők vonító-vicsorító, ellenünk uszított viaszpofák,

       s émelyítő tejszínhab a fos;

őrök, „házmesterkedők” deportálások idején,

de őket is vigyázzák; időnként kiemel közülük valakit a hosszú

 

nyelű műanyag fogó. „Tunc fauce improba latro incitatus…”

       Íme a cselekvő és szenvedő szerkezetek

démoni dialektikája…

(Rabláncon vonaglik a test.

       Kötél végén összevissza kalimpál.)

Újból megtanul látni és látszani,

szólásra emelkedik a visszatérő,

de mondandója már senkit sem érdekel.

Laszlo Aranyi (Frater Azmon) poet, visual poet, anarchist, occultist from Hungary. Earlier books: „(szellem)válaszok”, „A Nap és Holderők egyensúlya”, „Kiterített rókabőr” His poems in English have appeared in over a hundred journals. His new books are: "Delirium &...The Seven Haiku" (Published By DEAD MAN'S PRESS INK ALBANY, NY 2023), „Sacred anarchy! Poems and Visual poems" (Nut Hole Publishing 2024). He has been nominated several times for international awards. Known spiritualist mediums, art and explores the relationship between magic.

I am marginalised in my own country!

https://www.facebook.com/laszlo.aranyi.3

https://twitter.com/azmon6